A kezdet kezdetén a világ nyugalomban, és teljes sötétségben pihent. Akkor még nem léteztek növények, nem léteztek állatok, semmi sem mozgott, járt, kúszott vagy repült a hegyek között, amelyek olyanok voltak, akár a napszítta csontok. A csúcsok körül nem zúgott szél. Nem volt hang, ami megtörte volna a mélységes csendet. A világ nem halott volt, csupán aludt. Aludt, s az élet és a fény első szelíd érintésére várt. Nem is élő és nem is holt lények várakoztak mély álomban, a hegyek jeges barlangjaiban. Valahol a tér végtelenjében aztán Yhi, a Napistennő megmoccant álmában – már ő s csak arra várt, hogy Baiame, Mindenki Atyja megérkezzen hozzá, s a fülébe súgjon.
Ausztrália, a távoli kontinens bennszülött törzseinek népmeséi, legendái, eredettörténetei elevenednek meg e kötetben. A mesék a csodálatos Álomkort idézik meg, egy olyan világot, ahol minden összefügg minden egyébbel, ahol a természet erejét áthatja a varázslat, a teremtő erő, a csoda. Legendák szólnak az állatok és az ember ősidők óta fennálló különleges kapcsolatáról, egy olyan korból, amelyben még a valóság is más, mint az, amit hétköznap tapasztalunk.
