Ezennel ünnepélyesen behatolunk az álmok világába, átkutatjuk, de a kedves Olvasóra vár a feladat, hogy folytassa a kutatást, és hogy a maga örömére újabb ajtókat nyisson fel. Most azt kérdezheti: milyen céllal tesszük mindezt? Azzal a reménnyel, hogy felvázoljuk az ember szüntelenül változó belső világát, és hogy felvillantsunk néhány újabb nézőpontot, értelmezési lehetőséget, ha úgy tetszik, útirányt, merrefelé is haladunk belső útjainkon.
Talán egyszerűen csak hozzájárulunk ahhoz, hogy az álomértelmezés visszakerüljön a köztudatba, hogy újra beszéljenek az emberek az álmaikról. Nem tudhatjuk, mennyi időnk van megismerni önmagunkat és a bennünket körülvevő világot, hiszen nem ismerjük sem az első pillanatot, sem azokat a lényegi, létrehívó pillanatokat, amelyek életünket meghatározták. Énünk folytonosan változik, ekként álmunkban akármi megtörténhet velünk és akármivé válhatunk.
Felvetődik a következő kérdés: hogyan is keletkeznek álmaink? Mely tényezők hatására jön létre az álombéli képzettársítás? Az álmok keletkezése, és az, hogy milyen célt szolgálnak, még ma is nyitott kérdés a tudomány és az álombúvárok számára. Azt azonban a modern kutatások megállapították, hogy az álomképzetek ugyanazon szabályok alá tartoznak, mint az ébrenlét képzetei, vagyis az álom és az ébrenlét között nincsen éles határ. Ha becsukott szemmel leülünk,
és szabadjára engedjük gondolatainkat, akkor máris olyan állapotba kerülünk, amely a valóságtól elrugaszkodott képzettársításaink bizonytalansága miatt az álomélethez kísértetiesen hasonlít, és ez az állapot tényleges álommá fejlődik, amennyiben elalszunk.
