Az arab történelmi személyek életéről, tetteiről sokkal több konkrét tényt tudunk, mint a sokszor csak legendákból ismert európai és ázsiai királyokról, hercegekről. Az ok: az arab országok fejlett írásbelisége. Míg Európában és Ázsiában nem volt korabeli krónikás, addig az arab világban fejlett volt az írásbeliség, ráadásul a kereszténység felvételekor megsemmisítették a „pogány emlékeket” is. A híres kalifákat, szultánokat illetőin pedig azt jó tudni, hogy van, aki pusztán a saját tettei által lett híres vagy hírhedt, hódított, birodalmat teremtett, épített vagy tett tönkre, volt, akinek életművét részben tehetséges hadvezérei, rokonai, testvérei alkották, és voltak vezérek, akik rossz, gyenge uralkodók idején alkottak nagyot, és az ő korukat inkább rájuk, mint urukra emlékezve ismeri a világ. Ezek a vezérek vagy vezírek is nagy egyéniségek voltak. Érdekes: a vezér szó is arab eredetű, a vezír afféle átmenet, eredetileg al-Vazír volt a szó alakja. És ezt az oszmán-törökök is átvették, ott is sokszor jobban ismerjük egy-egy nagyvezír nevét, mint a korabeli rossz, gyenge szultánét…
