Az Ízisz könnyei-trilógia első könyve. Heti, egy szegény földműves fia, a Fajjúm – a tápláló Nílus alkotta belső nagy tenger – partján él. Szobek, a krokodilisten templomában Merszobek pap gondoskodik teológiai és érzelmi neveléséről. Még nincs tizenhat éves, amikor nagyapja, Dzsedethotep bemutatja őt Amenemhet templomában. Dzsedethotep azért jött fel ide, hogy adományokat hozzon. A vén állatidomító a templom havonkénti adományára tartogatja kobráit és áspiskígyóit. Azt viszont, hogy milyen célt szolgálnak ezek a hüllők, senki nem tudja. És azt sem, miért hívják ezt a völgy fölé magasodó erődöt kígyóvárnak. Azt mesélik, még a beavatott papok is eltévednek útvesztőiben… Egy zavarba ejtő szépségű ismeretlen, Iszet – a mocsárból bukkant elő, ahol Heti vadkacsára vadászott – akarata ellenére is elvezeti a fiatalembert a rejtély feltárására. Amu törzsének két fia ugyanis, akiknek a szokásai fölébe kerekednek a bölcs Egyiptom hagyományainak, felesküdtek Iszet elveszejtésére, mert volt mersze dacolni istenük törvényével. Heti, hogy megvédje őt és mentse saját magát, kénytelen felhasználni a nagyapja által átadott titkokat, melyek érzéketlenné tették őt a kobrák marására és képessé az irányításukra. Az ázsiai népek hódító támadásainak kitett, hanyatló Egyiptom sorsa egy egyszerű kígyómester kezében lenne?
