Magyarország az első világháborút követően nem csupán egy vesztes állam volt, hanem egy méltóságában megalázott, elszigetelt és feldarabolt csonka ország is, így könnyen megérthető mai szemmel, hogy a revizionizmus miért talált olyan könnyen utat a magyar ember szívéhez.
Magyarország hiába próbálta megőrizni semlegességét, mivel minden oldalról Németország szövetségesei vagy épp a nácik által megszállt országok vették körül, ezért a kérdés csak az lehetett, hogy a németek szövetségeseként, vagy megszállt országként veszünk részt a háborúban.
De hazánk sorsa már a trianoni palotában megpecsételődött, amikor is több mint hárommillió honfitársunkat szakították el szülőföldjétől, ez az igazságtalan békediktátum állította Magyarországot kényszerpályára.
Szeretett országunk tragédiája azonban abban teljesedett ki, hogy sajnálatos módon a hitleri Harmadik Birodalom kínálta az egyetlen alternatívát, hogy legalább egy részét visszakapjuk az elcsatolt területeinknek.
Magyarország döntött, sodródott, szenvedett és a kényszerű – hol indokolható, hol indokolhatatlan – politikai-katonai döntések sorozata vezetett el végül is egészen a tragikus végkifejletig, Budapest ostromáig, megszállásáig.
