Az állatszerető emberek biztosak abban, hogy az állatoknak vannak érzelmeik. A vadállatokat megfigyelő kutatók sem kételkednek abban, hogy az állatok szeretnek, szenvednek, örülnek és szomorkodnak. De vajon a külső jelek tényleg érzelmekről árulkodnak? Képesek-e az állatok együttérzésre vagy szerelemre? Van-e bennük szégyenérzet vagy bűntudat? Tudnak-e szavak nélkül kommunikálni? Érzelmek motiválják-e az állatok viselkedését, vagy pusztán a túlélést biztosító reflextevékenységről van szó? A közfelfogás és a tudományos vélemény között óriási szakadék tátong. Az állatviselkedés-kutatók óvatosan, olykor szkeptikusan közelítenek ezekhez a kérdéshez. Egyrészt félnek attól, hogy antropomorfizmussal vádolnák őket, másrészt gyakorta maguk sem hisznek az állatok érzelmeiben (máskülönben hogyan is tudnának az állatok számára gyötrelmes kísérleteket végezni?). A szerző megpróbál hidat verni a két szemlélet közé, és egyúttal szót emel mindennemű állatkísérlet ellen. A kötet, amelynek eredeti címe When Elephants Weep (Ha sírnak az elefántok), több hónapig állt az amerikai bestseller-listák élén és számos európai országban jelent meg.
