Rudel, Galland, Carius, Hartman, Wittman, Skorzeny, Kretschmer, Peiper, Schnaufer, Dönitz, Mölders, Giskes… : róluk nemcsak a katonák, de a civilek is jól tudták, hogy rettenthetetlen harcosok. Kimagasló teljesítményükkel vívták ki maguknak a hadvezetés tárgyiasult elismerését, a Lovagkeresztet. Ennek a kitüntetésnek a megítélését szerfelett szigorú eljárás igazgatta, amely eljárás során nem a katonai rendfokozat vagy a politikai megfontolások, hanem csak és kizárólag a hősiesség számított. Egyszerű közlegény éppúgy részesült a kitüntetésben, mint a hadvezetés tagjai. A kitüntetett személyek nevét minden fegyvernemnél ismertették, a napiparancs külön kitért azokra a harcosokra és az általuk végrehajtott haditettekre, akik részesültek eme megtiszteltetésben. A könyvben szereplő személyek a nácizmus diadalra viteléért, ördögien gonosz célok beteljesítéséért harcoltak, ám ennek ellenére is megilleti őket a tisztelet: halált megvető bátorsággal küzdő frontharcosok voltak, akik nem ismertek lehetetlent, és a legreménytelenebb körülmények között sem futamodtak meg.
