Jóllehet Magyarországnak soha nem voltak gyarmatai, távoli földrészeken anyagi haszonnal kecsegtető érdekeltségei, mégis a világ számos távoli pontjára jutottak el magyar utazók, felfedezők, kalandozók, sőt vadászok is.
A magyar világjárók elsődleges célállomásai Ázsiában és Afrikában voltak, azonban ketté kell választanunk a két földrészre látogató utazóinkat, ugyanis más-más dolog motiválta őket az adott kontinens felkeresésében.
Belső-Ázsia kutatása sokaknak azért volt fontos, mondhatni kulcsfontosságú, mert enélkül őstörténetünk, származásunk és magyarságunk sem érthető meg. Magyar utazók és tudósok népük őstörténete miatt vonzódtak a Kelethez, ugyanakkor jelentős szerepet játszottak Ázsia földrajzi, geológiai, néprajzi, állat- és növénytani leírásában is.
Afrikába inkább vadászni jártak magyar utazóink, bár jó néhány komoly felfedezést is tettek, gondoljuk csak a Teleki-vulkánra, vagy akár az “Angol betegre”, Almásy László grófra, aki komoly kutatásokat végzett a Szaharában.
Szegődjünk hát mi is régen volt honfitársaink nyomába, éljük át kínjaikat, keserveiket, bánataikat, de sikereiket is. Kellemes utazást!
