A romok, melyeknek ormán a szerző széttekint, a szétvert harmadik köztársaság romjai. A köztársaság egy jogi vázra épült, a neve alkotmány. Majtényi László – egyebek közt – jogász, hivatalból is dolga van az alkotmánnyal. De, mint e kötetből kiderül, az alkotmány az ő számára elsősorban nem szakmai, hanem világnézeti és erkölcsi kérdés. Arról van szó, hogy kik vagyunk mi együtt, a közös magyar állam polgárai; hogyan kell az államnak bánnia velünk és mindazokkal, akik a területén élnek, és hogyan kell nekünk egymással bánnunk. Lehet erről jogi bikkfanyelven is beszélni, de akinek fontos, hogy az állam szabad és egyenlő polgárok politikai közössége legyen, nem így beszél róla. Hanem a mindennapi élet gazdag, érzelmekkel telített nyelvén. Ha van hozzá tehetsége, az irodalom emelkedettebb nyelvén. Majtényit írói képességekkel áldotta meg a sors. Így a kötetet alkotó írások nemcsak arról tudósítanak, hogyan épültek föl – botladozva, de mégis – a köztársaság intézményei, aztán hogyan rombolták le őket, hanem arról is: hogyan éltük meg mi, magyar állampolgárok a keletkezés, az erózió és a pusztulás éveit. De legkivált: megfogalmaznak, őriznek és továbbadnak egy nagyszerű hagyományt, melyhez a magyar történelem még vissza fog kanyarodni.
Kis János
