Vajon milyen emberek az állatok? Tudnak gondolkodni? Vannak érzelmeik? Hallgatnak zenét? Szeretik a forralt bort? Boldogan élnek, vagy senyvednek a teremtés kontraszelektív hulladékgyűjtőjében? Hisznek Istennek? Hisznek Darwinnak? Szeretik a szépet? Szeretik a csúnyát? Szeretik a pénzt? Hazudnak maguknak, vagy kíméletlen őszinteséggel üldözik démonaikat a genetikailag örökölt depresszió sötét labirintusában? Jók vagy gonoszak? Értik a tréfát, vagy csak értékelik? Egymást kínozzák vagy csak önmagukat?
PÁLFI NORBERT biológiájában semmi sem hasonlatos a tudomány álságos romantikájához.
Pálfi lepkegyűjteménye nem múzeumi anyag. Aesopus agyondajkált hagyományaitól indulva eljut az állatvilág igazi valóságáig, ahogy mezőgazdasági thrillerének felvillannak félelmetes, fehér lapjai.
Pálfi betekintést enged az állatok hétköznapjaiba, megmutatja valós, igazi énjüket, tudatlan, kegyetlen, gonosz, türelmetlen, irigy életük hétköznapjait. Ebben az állatkertben bizony veszélyes a rács mögötti történetek etetése, simogatása. Hiszen a rács csak elválaszt, meg nem különböztet. És ha bárkinek nevetni támadna kedve, az bizony szégyellje magát.
Mert ez egyáltalán nem vicces!
