Ha az ember feje felett ciklonok vonulnak, és lába alatt feneketlen szakadék tátong, ha minden összeomlani látszik, célja csak egy lehet: túlélni valahogyan. Pedro Juan egy régi bérház tetején lakik, Havannában. Körülötte jó ideje a feje tetejére készül állni a világ, de legalább van rálátása a dolgokra – szó szerint és képletesen is –, a városra és lakóira, az alant zajló életre. A helyszín tehát Kuba, a 90-es évek. A Szovjetunió összeomlása után éhínség, munkanélküliség, nyomor tombol a „kommunista paradicsomban”, de mindezek mellett és mindennek dacára boldogságot csempész a szívekbe a féktelen vigasság és a túláradó, fülledt erotika. Hiszen másként talán túl sem lehetne élni. Az egyik percben Pedro Juan nyakig süpped a mocsokba, a másikban latin zene, rum, marihuána és milliónyi nő illata repíti távol az átpolitizálódott hétköznapoktól.
