Raymond Carver mindjárt az első megjelent novelláival új életet lehelt az amerikai prózába. Történetei a hétköznapi emberek örömének és sérülékenységének lenyomatai, felnőttek szeretik és bántják reménytelenül egymást, miközben gyermekeik napról napra, menthetetlenül veszítik el őket, a reményt, a naivitást – és velük a gyermekkort. Hogy felnőtté válva ők visszhangozzák a szülők kudarcait. Carver mondataiból tömény életszag párolog, alkohol, drog, kétségbeesett kapaszkodás a másik esendő testébe, pótlékok, nagy űrök és hosszú hallgatások. Húsba zárt lelkek, egy csepp romantika nélkül, akik számára talán az egyedüli elviselhető momentum a létezésben az egymásba gabalyodás vagy a másik bántása, hol szándéktalanul, hol meg pontosan azért, mert addig sem nekik fáj.
A Befognád, ha szépen kérlek? a háromkötetesre tervezett prózai életmű-sorozat második darabja.
