Az F–16-os a nyugati világ legelterjedtebb vadászgépe, a NATO taktikai légierőjének alaptípusa és az Egyesült Államok hadiiparának egyik legsikeresebb exportcikke. Hadrendbe állítása óta már eltelt több mint harminc év, a típust azonban még mindig az egyik legjobb és legsikeresebb harci repülőgépnek tekinthetjük.
Kis mérete és tömege ellenére is sokoldalú, hatékony harci eszköz, bár eredetileg nappali vadászgépnek tervezték, azonban a mikroelektronika fejlődése folyamatosan lehetővé tette egyre fejlettebb fegyverek és berendezések integrálását, így napjainkban szinte minden fegyverfajtát bevethet, napszaktól és időjárástól függetlenül.
Az F–16-os aerodinamikai szempontból kortalannak tekinthető, mivel tervezése során a mérnököknek sikerült megtalálniuk az optimális kompromisszumokat az egymásnak ellentmondó követelmények között. Ezek eredményeképpen a gép manőverezőképessége minden sebesség- és magasságtartományban a legjobbak közé sorolható. Aki látott már F–16-ost műrepülni, annak csöppnyi kétsége sem lehet afelől, hogy ez az ideális gép a manőverező légi harc megvívására. Képes egy zsebkendőnyi területen megfordulni, szerkezete pedig a 9 g-s terhelést is elviseli. Az F–16 tervezői a fölöslegesnek tartott extrákat elhagyva egy nagy teljesítményű vadászgépet hoztak létre.
Az F–16 Fighting Falcont még napjainkban is gyártják, így az új példányok az üzemmód-hosszabbításon áteső régebbiekkel együtt még legalább harminc évig lesznek számos ország légierőjének meghatározó harci gépei.
